Misztikus tájak - Dél-Anglia - Avebury körök
Avebury körök
A tudományos (régészeti) neve annak az 1 nagy kőgyűrűt és benne két kisebb kőkört magában foglaló őskori, nagyjából kör alakú, árokkal és gyűrű alakú sáncra emlékeztető domborulattal határolt henge emlékműnek, ami a dél-angliai Wiltshire megyében, Avebury faluban található.
A lelőhely korát 5000 évre becsülik, Európának legnagyobb és legszebb történelem előtti (újkőkorszaki) emlékműveinek egyike.
henge - (olv. hendzs) egy angol régészeti szakszó, amire nincs pontos magyar kifejezés. A henge definíciója egy neolit korban (a Kr.e negyedik és harmadik évezredben) épített, nagyjából kör alakú vagy kissé ovális, 20 méternél nagyobb átmérőjű, egy árokkal és az árkon kívül azzal párhuzamosan futó töltéssel körülvett területen épített emlékmű.
A henge elhelyezése, vagyis az, hogy nem magaslatra, hanem sík területre építették gyakran folyóvíz környezetében és jó termőföld környékére, valamint az árok és a töltés elhelyezési viszonya azt sejtteti, hogy a henge a figyelmet egy a külső világtól független belső gyüjtőpontra próbálja irányítani. A henge látszólag a korábbi „járdaköves zárt területek” emlékmű korszakától való elágazás.
A szakértők szerint a henge egy kizárólag brit és ír emlékműforma, ami különbözik nemcsak a világ más tájain talált hasonló emlékművektől, hanem még sok hasonló brit emlékműtől is. És ami körülbelül Kr. e. 3200 és Kr. e. 2000 között a bronzkorszak érkeztével, a rézkorszak kultúrájából ágazott el, amikor a kultúra az angol szigeteken más irányt vett.
Az Avebury emlékművek legnagyobb része ugyanabból a korból származnak, mint a tőle 32 kilométerre délre fekvő Stonehenge, de egyes részei megelőzik Stonehenge megalit alkotórészeit.
Az emlékmű alkotmánynak a legnagyobb, máig is megmaradt része lényegében egy földmunka, durván kör alakú árkot és az ezt körülvevő 421 méter átmérőjű és 1,35 km kerületű henge néven ismert, körbefutó sáncra emlékeztető domborulatot foglal magába. Az első szakasz kiásását radiokarbon kormeghatározással a Kr. e. 3400 és 2600 közötti korszakra becsülik.
Sajnos a legtöbb követ a 14. századi keresztények ledöntötték mert pogány templom részeinek gondolták azokat, a 17-18 században pedig, amit tudtak, elhasználták házaik építéséhez az akkor itt élők.
A henge belsejében van egy nagy állókövekből képzett Külső kör, ami 335 m átmérőjével Európában a legnagyobb. Ezeket vagy a henge építése idején, vagy 500-600 évvel később rakhatták le. Eredetileg a kör 98 ilyen 3,6 m-től 4,2 m-ig terjedő magasságú, állóhomokkövekből állt, amelyek között van, ami több mint 40 tonnát nyom. A kör készítési idejét Kr. e. 2800 és Kr. e. 2400 közé becsülik.
Az emlékmű közepe felé további két kisebb kőkör található. Az északi belső kör átmérője 98 méter, de ennek négy állóköve közül már csak kettő maradt függőleges helyzetben. A kör közepén három állókőből álló, északra néző öblös kőalakzat található.
A déli belső kör átmérője 108 méter volt, de a XVIII. században lerombolták. A kör megmaradt részét ma már a falu épületei takarják. Eredetileg egy magányos 5,5 m magas monolit, vagyis állókő volt a közepén, egy kisebb kövekből álló kősorral együtt.
Aubrey Burl régész elmélete szerint az emlékmű építése a két belső körrel kezdődött Kr. e. 2800 körül, amit 200 évvel később követett a külső kör és a henge építése, majd újabb 200 évvel később a két kősoros úté.
Geofizikus régészek véleménye szerint egykor két koncentrikus, ácsolt fából épített oszlopkör állt a külső kör északkeleti szektorában, de ásatások ezt a véleményt eddig nem erősítették meg. Az északnyugati szektorban viszont van egy felszántott barrow (őskori temetkezési domb) ami madártávlatból igen jól megfigyelhető.
A henge-nek két bejárata volt, az észak-északnyugati és a dél-délkeleti irányt összekötő vonalon, kettő a kelet-északkeleti és nyugat-délnyugati irányt összekötő vonalon.
Egy Michael Domes nevű brit régész teóriája szerint az Avebury-i kőtömbök csoportja díszletül szolgált egy olyan vallási ceremóniához, amelyet minden évben a mezőgazdasági naptár fontos eseményeihez időzítve ünnepeltek.
A kövekhez számos hiedelem kötődik, sokan úgy vélik, a kozmikus energiákat gyűjtik össze, amiből aztán adnak át a velük érintkező embereknek.
Régóta tartja magát az a hiedelem, hogy a körökben élő fák teljesítik a rájuk bízott kívánságot, ezért azokat szalagokra írva felkötözik az ágakra.
A misztikus történeteket persze leginkább az a körülmény tartja életben, hogy mindmáig nincs egyértelmű magyarázat arra, hogy ilyen nagyméretű köveket a kor technikai színvonala mellett hogyan lehetett, adott esetben több száz kilométerre, elmozgatni (Stonehenge köveinek egy része például egy onnan 250 kilométerre fekvő walesi hegységből valók), illetve felállítani.
A régészek nem is olyan régen az egyik kőgyűrű belsejében egy kőkori házat találtak, és most azt próbálják meg kitalálni, hogy ennek milyen jelentősége lehetett. Az épület alapjaira Avebury déli belső körében bukkantak, amiből a kutatók arra következtettek, hogy ez az egykori faház jóval takarosabb, mint azok, amelyek a kőkorszak korai neolitikumából eddig előkerültek.
Legtöbbször a korabeli emberek nem éltek ilyen szép, szilárd faszerkezetekben, amiből arra következtetünk, hogy az Avebury épületében bizonyára magasabb rangú társadalmi státuszúak laktak, és minden bizonnyal fontosabb származásúak.
Úgy vélik, hogy a házat valamikor időszámításunk előtt 3700-ban építhették, néhány évszázaddal azelőtt, mielőtt megépítették Avebury és Stonehenge kőkörét.
A kérdéskört tanulmányozó szakemberek abban egyetértenek, hogy vallási központ lehetett, de hogy a szertartások hogyan zajlottak, arról csak feltételezések, teóriák láttak napvilágot.
Legendák persze szólnak a több ezer évvel ezelőtt történtekről, az egyik szerint a Merlin nevű druida fővarázsló rezidenciája volt Avebury, akinek a tervei alapján készült Stonehenge.
Zita
