A rúnák

A rúnák

A rúnák

 

A rúnák az ókori germánok ábécéje, de megtalálható szinte az összes indoeurópai nép hagyományában (ld pl. a kelta ogham), ami egy közös eredetre utalhat. A rovásírás a magyar nép körében is ismeretes volt.

A beavatottak, a tanult osztály mágikus célokra is használta és isteni eredetű tudásnak, bölcsességnek tartotta. A rúnák megteremtését a germán főistennek, Odinnal tulajdonították, aki az Yggdrasil-on, vagyis a Világfán függve, annak gyökerei közül hozta fel a középső világba, az emberek lakhelyére a szent tudást.

Ahogy az Edda című eposzban szerepel:


 

 

„Függtem, tudom,

a szélfútta faágon,

kilenc éjen át,

dárdával átverve,

Ódinnak áldozva,

áldozva magam magamnak,

odafenn a fán,

gyökere hol támad,

titok mindeneknek.

Kenyérrel nem kínáltak,

ivótülökből inni;


fürkésztem mélységeket,

megleltem rúnáim,

rikoltva mind felszedtem,

földre visszazuhantam.”


Odin a harcosok, a költők és a varázstudók istene volt, hozzá tartozott a mágia és az ékesszólás képessége, de a halál és a háború kimenetele is tőle függött. Ő vette magához az elesetteket, és lányai, a valkürök vitték a harcosokat a Hősök csarnokába, a Valhallába.

Sokat járt az emberek között, kék köpenyéről és fél szeméről bárki felismerhette. Tudásszomja miatt veszítette el az egyik szemét, mert inni akart a Világfa alatt fakadó mágikus vízből, de Mimir, az óriás az isten egyik szemét kérte érte cserébe.

Odint lova, a nyolc lábú Sleipnir segítette utazásai során, de mellette volt két hollója is, Hugin és Munin, akik járták a világot és beszámoltak minden cselekedetről, amit az emberek, az óriások és a törpék tettek világszerte.
 

Miután Odin megszerezte a rúnákat, átadta azokat az embereknek, hogy használják. Ez azonban nem egyszerű, írásra használatos ábécé volt. Úgy tartották, a leírt szöveget maguk az istenek írják, az ő segítségük, közreműködésük tölti fel erővel magát a vésett szöveget.

Nem betűkként alkalmazták a jeleket, ahogyan egy modern ábécé, hanem mágikus erők megtestesítőjeként rúnasorokat alkottak. Többféle rúnafelirat maradt fent, elsősorban fegyverekbe, kövekbe, ékszerekbe vésve.

A régebbi, germán rúnaábécéről (futhark) viszonylag kevés adat maradt ránk, a skandináv és az angolszász feliratok között azonban nagyon sok a hasonlóság, ami valószínűleg egy közös eredetre utal.

A 24 jelből álló futhark jeleit három nemzetségbe (aett) sorolják. Jövendöléshez legtöbbször készítenek még egy 25. lapot is, amit üresen hagynak.

 

 

Az Első Nemzetség

 

Fehu (Feoh): F
Szarvasmarha, bika
Gazdagság, vagyon, anyagi javak, eredmények, tulajdon, önbecsülés, egó, tisztelet, társadalmi helyzet, rang.

Alkalmazható pénzre, üzlet beindításakor, fellendítésére, eredmények elérésére.

Ez a rúna arra hívja fel a figyelmünket, hogy miközben a spirituális valóságot keressük, ne feledkezzünk meg az anyagi életünkről, boldogulásunkról, jólétünkről sem, hiszen csak azzal együtt tudunk harmonikus életet biztosítani magunknak. A szarvasmarha egy háziasított állat, kényelemben él, amiért cserébe ad bizonyos dolgokat. Az embernek azt az oldalát jelképezi ez a rúna, amelyik hasonlatos egy háziasított állathoz, biztonságra, javakra, letelepedettségre van szüksége. Sok ember megáll ezen a szinten és nem lép tovább, megelégszik az anyag látszólagos biztonságával.

Ur (Uruz): U, V
Őstulok (Auroch)
Ösztön, akarat, teremtő erő, termékenység, beavatás, sámán, szexualitás, tudatalatti, ősképek, férfierő, vadság.

Alkalmazható az akaratunk erősítésére, a szexuális energiák növelésére, valaminek a birtokba vételére, megszerzésére ('vadászat').

Az őstulok, egy egykor egész Európát benépesítő állat volt, ennek agyarából készítették az ivótülköt. A szarvasmarhával (Fehu) ellentétben az őstulok vadon élő állat volt, a zabolátlan erő szimbóluma, melynek elejtése valószínűleg a férfivá avatás szertartásának fontos része lehetett.

A betöretlen őserő, férfierő, a belső tűz jelképe, a sámánok őstudásának forrása. Szakrális vadászatának révén kapcsolatba hozható a halállal, ami mint az élet forrása jelenik meg. Az ősi ellentéteket, a konfrontálódást, a versengést is magában hordozza, ennek feloldása csak szövetségek megkötésével lehetséges. 

Thorn (Thurisaz): TH
Tövis, Óriás
Fájdalom, nehézség, konfliktus, veszély, kényszer, tanulnivaló, koncentrálás, problémamegoldás, döntés, tanulás, tudás.

Ez a rúna segít a tanulásban, a problémák megoldásában, az önfejlesztésben, de mindenféle kellemetlen szituáció megoldásában is fordulhatunk az erejéhez.

A spirituális úton sok nehézséggel találhatjuk szemben magunkat, de ezek mind arra szolgálnak, hogy fejlődjünk és túllépjünk önmagunkon és egy magasabb, éberebb, tudatosabb szintre kerüljünk. Ez a jel a mesebeli óriás, akivel a hősnek meg kell küzdenie, de ha valóban ő az igazi hős, ha önmagára talált, akkor le fogja tudni győzni. Minden felmerülő problémához bennünk van annak megoldása is, de sokszor magunkon kell változtatnunk ahhoz, hogy ennek kulcsához hozzáférhessünk. Vannak dolgok, amiket képesek vagyunk megváltoztatni, és vannak, amiket meg kell tanulnunk elfogadni (nem beletörődni, hanem megérteni). Ha képesek vagyunk nem ellenkezni a sorsunkkal, hanem mint egy tanítóra vagy szülőre tisztelettel tekinteni és megbízni benne, akkor észrevesszük, hogy mindig a javunkat szolgálja, még akkor is, ha az a jelen pillanatban problémának tűnik. Amikor legyőzzük az óriást, egy új út nyílik meg előttünk, amire fejlettebben, bölcsebben, tisztábban léphetünk.

As (Ansuz): A
Isten, Odin
Igazság, tudás, éleslátás, vezetés, tanítás, tisztánlátás, sámáni tudás, kommunikáció, jelek, szó, ítélet, hatalom, bölcsesség.

Minden olyan esetben alkalmazhatjuk, amikor a bölcsességünkre, a tudásunkra van szükség, és ezt szeretnénk még erősebbé tenni. Hasznos lehet jóslás, mágia, telepátia, szellemidézés stb. gyakorlásakor is.

Ahogy Odin egyszerre sámán és tudós, bölcs és vezető, úgy magunkban is meg kell találnunk ennek a két oldalnak, az őserőnek és az őstudásnak a forrását. Az 'őstulok' energiáját az 'óriás' visszafogta, megregulázta, tapasztalatokkal ruházta fel, megtanította az élet és a halál különbségére, a változásra, az elfogadásra. Ahogy korábban a Fehu-nál, itt is egyensúlyi állapotot találhatunk, világi hatalmat vagy mágikus hatalmat, amivel sokan megelégszenek és nem lépnek tovább. A rúna energiája még nem képviseli a teljességet, a hatalom még nem elég érett, az első lépéseknél tartunk.  Ahhoz, hogy valódi hatalommá váljon, nem csak fentről kell tekintenünk a világra, az aktuális pozíciónkból, hanem felfelé is törekednünk kell, nem állhatunk meg egy látszólagos nyugvóponton, legfeljebb csak megpihenhetünk.


Rad (Raido): R
Kocsi, utazás
Út, utazás, mozgás, keresés, fejlődés, haladás, változás, előrelépés, ritmus, cél, életút.

Alkalmazhatjuk akár fizikai, akár szellemi utazások előtt, a változásokat, a költözést, az átlépést (akár a halált is) megkönnyíthetjük a segítségével.

A rúna a sorsot és a sors fonalainak összefonódását jelképezi, azokat az utakat, amiket be kell járnunk, és amit mindenki másnak is be kell járnia. Hozzá tartoznak az Yggdrasil gyökereinél élő Nornák, akik egyike fonja, a másik kiméri és a harmadik elvágja az élet fonalát.

Ezek a fonalak egy szövedéket, szőttest hoznak létre, ami a mi felelősségünkre is van bízva, hiszen kapcsolatban állunk általa az összes többi létezővel. Ha az egyik helyen megbontjuk a szálakat, meghúzunk egy fonalat, azzal változtatunk az egész szövedéken, így mások életén is. Minden esemény és minden élet hat az összes többire, a káosz látszólagos, és ez ennek a rúnának a segítsével megérthető, tudatosítható. Ha ezzel tisztában vagyunk, minden történésben megláthatjuk az értelmet, a rendet, minden változást tudatossá tehetünk, sőt, ha belátjuk az utat, elébe is mehetünk ezeknek a változásoknak, és akkor nem sorscsapásokként, hanem a szabad akaratunk megnyilvánulásaként tudjuk értékelni a történéseket. Az előző rúna, Odin rúnája megadta a hatalom, a vezetés képességét, az életünk feletti irányítás szabadságát és a mások életébe való beavatkozás képességét. Ez a rúna kiegészíti a felelősséggel, a magasabb szintű rálátás képességét, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy ez a végtelen vándorlás ne keserves, hanem építő legyen minden létező számára.

Ken (Kenaz): K
Fáklya
Fény, megértés, inspiráció, kreativitás, alkotás, művészet, keresés, megvilágosodás, bölcsesség.

A rúna elsősorban a félelem, a tudatlanság, a sötétség elűzése céljából alkalmazható. Minden olyan esetben fordulhatunk hozzá, amikor valamilyen tudásra, inspirációra van szükségünk, vagy amikor nem merünk megtenni egy lépést (aminek oka az információhiány vagy a téves információk).

Azzal, hogy fényt gyújtunk magunkban, rávilágítunk a problémákra, a valódi okokra, megértjük a történések célját és olyan dolgokat látunk meg, amiket sötétben árnyaknak, szörnyeknek értelmezhettünk. A fény megmutatja azt, ami korábban félreismert vagy akár láthatatlan volt, segítségével új tudásra teszünk szert, ami a feltétele annak, hogy helyesebb döntéseket hozzunk. Az 'óriás' legyőzése is egyfajta bölcsességet adott, ez a jel azonban kiegészíti, mint egy fénysugár, ami éppen arra világít rá, amire jelenleg szükségünk van. Míg a Thurisaz megértés, tapasztalás eredménye, tudatosításé, gondolkodásé (férfias jelleg, bal agyfélteke), addig ez a jel inkább intuíciónak tekinthető, egy sugallat, egy inspiráció, egy fentről érkező iránymutatás, amihez nyitottság szükséges (nőies jelleg, jobb agyfélteke). A rúna nem csak arra utal, amikor mi kapunk iránymutatást, hanem arra is, hogy amikor elindulunk ezen az úton, idővel mi is fáklyavivőkké válunk mások számára. Ez a szolgálat a férfi és a női jelleg összekapcsolódása, a tűz és a levegő erejét visszük be a víz és a föld birodalmába, hogy kiegészülve egy új tudással legyen gazdagabb mindenki, aki képes azt észrevenni.

Gyfu (Gebo): G
Ajándék
Szeretet, szerelem, házasság, kapcsolat, szövetség, szerencse, ajándék, felajánlás, hála, eskü, nagylelkűség, adás, elfogadás.

Alkalmazható szerelmi kapcsolatok megerősítése céljából, a szeretet erősítésére, termékenységért, szerencséért.

Az eddigi utazás kiegészül egy új elemmel, a társsal, társasággal. Már nem magányosan kell rónunk az ösvényeket, hanem ajándékokat kapunk a sorsunktól, másokat, akikkel megoszthatjuk az életünket. Kapcsolatokat teremthetünk, amikben mindkét fél ajándékot kap a másiktól. Ez szimbolikus formában is igaz, a létezésünk, a jelenlétünk ajándék a társunknak, társaságunknak, barátainknak, de konkrét ajándékot is jelenthet.

Az utunk kereszteződik mások sorsával, ezekben a pontokban pedig szövetségek köttethetnek. Ősi szokásként ilyenkor ajándékokat cseréltek és esküvel pecsételték meg a kapcsolatot a felek, hogy biztosítsák a lekötelezettséget és megerősítsék az együttműködésüket. 

Ehhez a jelhez kapcsolódik a házasság, ami szintén egy esküvel és ajándékváltással (gyűrű) párosul, de az isteneknek szóló ajándékok, áldozatok is ide tartoznak. A magasabb rangú lekötelezi vagy megjutalmazza alattvalóját, az alattvaló pedig hűsége jeléül vagy kérése kiegészítéseként ajánlja fel ajándékait.

Minden kapcsolat valamilyen formában üzlet, addig áll fenn, amíg mindkét fél elégedettségére szolgál. Értelmezhető ez akár üzleti ügyekre, akár szerelmi kapcsolatra, vagy az istenek és az ember kapcsolatára. Azzal, hogy ajándékot adunk, bizonyos értelemben tartozás és követelés (karma) jön létre. Tartozunk a párunknak, az üzletfeleinknek, az isteneinknek, és ők is tartoznak nekünk valamivel. Ez a tény nem zárja ki az érzelmeket, a szeretet tényét, de mindenképpen figyelembe kell vennünk a többi emberrel való szövetség kialakításakor ahhoz, hogy pontosabb rálátást kapjunk.

Wyn (Wunjo): W
Öröm, dicsőség
Öröm, dicsőség, elismerés, elégedettség, kényelem, boldogulás, siker.

Minden olyan esetben alkalmazható, ahol valamiféle siker elérése, egy feladat teljesítése, valamilyen ciklus eredményes befejezése a cél.

Ez az első nemzetség utolsó jele, ezáltal az eddigi utunk lezárását jelenti, de benne van a kezdet, az új szakaszba lépés lehetősége is. Ez a Valhalla, a Hősök csarnoka, ahol a megfáradt harcosok haláluk után megpihenhetnek, de egyben egy olyan pont is, ahol sokan megragadnak és nem lépnek tovább, ahogy a Fehu bősége, biztonsága, vagy az Ansuz hatalma esetében is megtörténik.

A siker és a megérkezés is csak illúzió, egy szakasz vége, de nem az út befejezése, arra azonban tökéletes, hogy a dicsőség és az öröm tábortüzénél leüljünk megpihenni, feltöltődni.

 

A Második Nemzetség
 

Haegl (Hagalaz): H
Jégeső, megtisztulás
Megpróbáltatás, betegség, próbatétel, karmikus teher, veszteség, összeomlás, változás, megtisztulás, a természet ereje.

Akkor alkalmazzuk, ha valami rosszat meg akarunk szüntetni. Ez lehet egy negatív gondolat, egy káros beidegződés, megszokások, függőségek stb.

Az előző rúna látszólagos biztonsága után a második nemzetség kezdőrúnája felébreszt az álomból és megmutatja, hogy az utunk még korántsem ért véget, még van mit tanulnunk, fejlődnünk, tudatosítanunk, 'kitakarítanunk'. Az elbizakodottság a Wunjo területének hibája, de az is lehet, hogy már túl régóta pihenünk a tűz körül a látszólagos nyugalmat kihasználva, ezáltal nem adunk helyet annak, akinek valóban szüksége volna arra, hogy leüljön és kiélvezze a saját örömét, sikerét. Ilyenkor jön a gyors, váratlan 'jégeső', hogy tisztítsa a tudatunkat, felébresszen, ráébresszen arra, hogy ideje felállnunk. Ez többnyire menekülésre késztet, de mégsem tekinthetjük büntetésnek, egyszerűen csak arra szolgál, hogy újra tudjunk fókuszálni és haladni.

Aki mindig ugyanabba a hibába esik, várhatja, hogy egyre súlyosabb eseményekkel akarja majd a sorsa ráébreszteni arra, hogy ideje továbblépni, elengedni a rosszat és meghatározni egy új, jobb, teljesebb irányvonalat. Ebből a katasztrofális élethelyzetből elsősorban az akaratunk segítségével tudunk kilépni, de előtte szükségünk van arra, hogy felébredjünk, észrevegyük azt a medret, amit már öntudatlanul taposunk időtlen idők óta. Ez egy olyan kerék, amin folyton csak körbe körbe megyünk ahelyett, hogy ezt észrevennénk és megtalálnánk a kerék középpontjában a 'kijáratot', a továbblépés egyetlen helyes lehetőségét.

Nyd (Nautiz): N
Szükség
Szükség, ínség, nélkülözés, éhezés (nem csak fizikai értelemben), akadály, konfliktus, elégedetlenség, boldogtalanság, nehézség, tévelygés, eltévedés, értékrend, átértékelés, lázadás, függetlenség, kényszer.

Akkor alkalmazzuk, ha valamit el szeretnénk érni, ha ki akarunk lábalni a mindennapi problémákból.

A 'jégeső' a hirtelen változás, a katasztrófa, az istencsapás, ezzel szemben a Nautiz a folyamatos, lassú romlás, amikor semmi nem sikerül, amikor az apró dolgok, a mindennapos események balul sülnek el, valami kizökkent a rendes kerékvágásból és nem tudjuk, hogyan tehetnénk vissza. A jel ereje azonban nem csak ebben mutatkozik meg, azzal is mutatja az utat, hogy képesek vagyunk többet akarni, vágyni valamire, amink még nincs meg, újabb tudásra, újabb biztonságra, újabb élményekre stb. Ez sarkallja a változást, azt, hogy önként álljunk fel Wunjo tábortüzétől és keressünk, kutassunk, tanuljunk tovább.

Felhívja a figyelmet arra is, hogy vágyainkat szabályoznunk kell, van, amikor már nincs értelme többet akarni, vagy nem abból kell többet akarnunk, amivel már akár elégedettek is lehetnénk.

Is (Isa): I
Jég
Stagnálás, megmerevedés, visszavonulás, nyugalmi helyzet, türelem, tétlenség, elhidegülés, gátlások, befelé fordulás, elmélkedés, meditáció, halál. 

Akkor alkalmazzuk, ha meg akarunk állítani valamit, meg akarjuk fagyasztani, leállítani, illetve mély meditációk elősegítésére.

A tűz biztonsága után meg kell ismerkednünk a jég elemi erejével is ahhoz, hogy értékelni tudjuk a meleget és a fényt. Halál nélkül nincs születés, éjszaka nélkül nincsen nappal, és ahhoz, hogy ébren tudjuk lenni, aludnunk is kell. Ez a nyugalmi, feltöltődési időszak előzi meg az aktív, teremtő, cselekvő állapotot. Hiába tűnik élettelennek, mozdulatlannak, mégis magában hordozza a teremtést.  Ahogy a tűz az energia, a mozgató, az élettel megtöltő tartalom, úgy a jég az anyag, a stabilitás, a forma szimbóluma. Kettejük találkozásából jön létre a világ valósága.

Jer (Jera): J
Év, aratás
Fejlődés, körforgás, változás, mozgás, évkerék, ciklikusság, élet, célok.

Akkor alkalmazzuk, ha változást akarunk elérni, növekedni, fejlődni, gyarapodni.

A változások elfogadása fontos volt ahhoz, hogy az emberek életben maradjanak, meg tudják termelni az élelmet, fenn tudják tartani magukat és a családjukat. Meg kellett ismerniük a természet változásait, tudniuk kellett, mikor van a vetés és mikor az aratás ideje. Amikor minden fagyott volt, egészen más dolgokkal kellett foglalkozniuk, mint akkor, amikor minden újra élettel és mozgással telt meg.

Az Isa tele után a Jera maga a tavasz, az olvadás, amikor újra sarjad a mag, amikor minden tele van lehetőséggel. Ha nem harcolunk olyan ellen, ami hatalmasabb nálunk, rájövünk, hogy egyetlen dolgot tehetünk a boldogság eléréséért, azt, ha kivárjuk annak idejét, miközben tanulunk a nehézségekből, a fagyos, halott tehetetlenségből. Ahogy a 'jég' arra késztetett, hogy befelé forduljunk, elmélkedjünk (használjuk ki a tél adta lehetőségeket, illetve a kifelé menés lehetőségének hiányát), úgy a tavasz arra sarkall, hogy újra mozgásba lendüljünk, alkossunk, építsünk, fejlődjünk, kifelé forduljunk. Az élet élvezetére is tanít ez a jel és arra, hogy ne siránkozzunk túl sokáig a múlton, ne sajnáljuk magunkat, hiszen minden tovább forog egyszer, a rossz után újra jó jön, a nehézség és tehetetlenség után pedig lehetőségek egész sokasága, csak ki kell várnunk. Ha megértjük, mikor minek van itt az ideje, mindig képesek vagyunk magunk és mások hasznára lenni.

Eoh (Eihwaz): EI
Tiszafa
Beavatás, átalakulás, fordulópont, 'Halál', kitartás, ellenállás.

Akkor érdemes alkalmazni, ha valami nagy változást szeretnénk az életünkben, életmódunkban, környezetünkben, illetve akkor, ha valami átmeneti időszakban nem találjuk a talajt a lábunk alatt, vagy egy beavatásra készülünk.

A tiszafa és piros bogyói a halál (tél) időszakában is a zöldellő életet szimbolizálják. Lassan növő, hosszú életű fa, ilyenformán az örök élettel, a halhatatlansággal kapcsolták össze. A néphit szerint a boszorkányok fája. Bár szinte minden része mérgező, a népi gyógyászatban mégis alkalmazták, többek között a mestruáció megindítására. Halálfának vagy varázsfának is nevezték.

Ez a rúna a beavatást jelképezi, amiben a beavatandónak rituálisan meg kell halnia, majd újjászületnie. Akár a felnőtté válás rítusát nézzük, akár pl. egy indián izzasztókunyhót, mindenhol megtalálhatjuk ennek az átmenetnek, az új személyiség kialakításának, kialakulásának a folyamatát, ahol a régit el kell engedni, hogy továbbléphessünk az újba. Át kell lépnünk a kapun a Halál birodalmába a beavatás során, végig kell járnunk az utat ezen a sötét 'f'olyosón', hogy olyan tudás birtokába kerüljünk, amit csak itt kaphatunk meg. A sötét mélységben szembenézünk félelmeinkkel, a halandósággal, a sötét énünkkel, majd abból kilépve a halhatatlanság vár ránk. A gyakorlati életben az Eihwaz a minden pillanatban elmúló jelent szimbolizálja, azt, amiben elengedjük az előző pillanatot, hogy megfogjuk a következőt. Ennek megértése megadja a folyamatos tudatot, a jelen halhatatlanságát és egy olyan fajta beavatottságot, ami könnyebbé teszi az életet azáltal, hogy nem cipelünk magunkkal olyan múltat, amit már le kellett volna tennünk, és nem félünk olyan jövőtől, ami talán meg sem fog történni soha.

Peorth (Pert): P
Kockavető pohár (rúnavető pohár), női nemiszerv, méh
Kezdet, mágia, mélység, jövendölés, termékenység, szexualitás, szenvedély, újjászületés, női erő.

Minden olyan esetben alkalmazhatjuk, amikor a nőiséggel, szüléssel, születéssel, női termékenységgel, illetve az intuitív képességeinkkel, jóslással vagy mágiával akarunk valami változást elérni.

Az Eihwaz (a Halál, átlépés, beavatás) lényegében egyfajta megtermékenyítés volt a tudat számára, a Pert ez után maga az újjászületés. A jel egyben az Uruz párja, a férfi őserő női kiegészítője, a víz, ami már nem akadályoz, nem zár be, ahogyan a jég tette, hanem inkább védelmet, védettséget ad az új életre ébredt, beavatáson átesett tudatnak. Ez a védettség és éltető erő is csak ideiglenes, idővel innen is tovább kell lépni, megtalálni a kijáratot az anyaméhből, de addig a védettséget felhasználhatjuk a növekedésre, fejlődésre.

Eolh (Algiz): Z
Szarvas, védelem
Védelem, életösztön, védettség, figyelmeztetés, támogatás, útmutató, vezető, őrző.

Akkor alkalmazzuk, ha védettséget szeretnénk, illetve valami útmutatást, jelet, ami kivezet a jelenlegi helyzetünkből.

A rúnához tartozik a szarvas isten, Heimdall, aki a Bifrost, vagyis a Szivárványhíd őrzője. Ő vigyáz az istenekre és az istenek lakhelyére, de a világok közötti kapuk őreként is szerepel. Szarva mellett  a kardja is fontos szimbólum, a hatalmat, a védettséget és a támadást egyaránt jelképezi.

A beavatás és az újjászületés után még szembe kell néznünk a kapu őrével, aki irányt mutat a továbbiakra nézve és figyelmeztetésével is ellát. Jelképes értelemben mi is megkapjuk a saját kardunkat, de az már rajtunk áll, hogy támadásra vagy védekezésre használjuk éppen a hatalmunkat.    A kard nem csak a hatalom, de a tudás, a szellem jelképe is, így az eszköz, amire rendelkezésünkre áll a magasabb szintű tudatosságunk, a szellemünk világossága. Ezzel élni és visszaélni egyaránt lehetséges, a kapu őre arra figyelmeztet, hogy bölcsen használjuk új képességeinket.

Sigel (Sowulo): S
Nap
Aktivitás, kiáradás, energia, életerő, vitalitás, siker, önbizalom, hatalom, tisztelet, egészség, játék, játékosság, egó, tisztulás.

Akkor alkalmazzuk, ha gyógyulást, termékenységet, megújulást, erőt, önbizalmat akarunk elérni, vagy ha túl kevés az energiánk és szeretnénk feltöltődni.

A Nap szinte minden vallás egyik alapvető szentsége, a bőséghez, a gazdagsághoz, a növekedéshez és az élethez kapcsolódó szimbólum. Akárcsak a Wunjo, az első nemzetség utolsó rúnája, ez is egy megállapodottságra utal. Ám amíg az inkább megpihenés a tábortűz mellett, ez egy aktív, kiáradó, tervezgető állapot, inkább az erő tudatos összeszedésére, koncentrálásra, fókuszálásra utal, ahogy a Nap lenyugszik mielőtt újra felkel. Ekkor már nem meglepetés, hogy majd fel kell állnunk és folytatnunk kell az utunkat, ha megtaláltuk a középpontunkat, a személyiségünk magját, már nincs szükség a felébresztő jégesőre ahhoz, hogy továbblépjünk.

 

A Harmadik Nemzetség
 

Tyr (Teiwaz): T
Tyr isten
Önfeláldozás, harc, fegyelem, felelősség, kötelesség, bátorság, hatalom, tisztelet, hősiesség, férfi teremtő erő, cselekvés.

Akkor alkalmazzuk, amikor győzelemre, gyógyulásra (elsősorban sérülések, vágások), védelemre van szükségünk, ha harcra készülünk (pl. sportteljesítmény növelésére), illetve ha az akartunkat, a kitartásunkat, a fegyelmünket szeretnénk erősíteni.

Akárcsak a második nemzetség, ez a kör is egy nehézséggel indul, de itt nem egy istencsapás nehezíti az életünket, hanem inkább önként vállalt szenvedésről, lemondásról van szó, ahogy Tyr isten feláldozta egyik karját, amikor Fenrir farkas szájába dugta, hogy bizonyítsa, a vadállat megbízhat benne, vagy amikor Odin feláldozta egyik szemét a bölcsességért. Hasonló a Thurisaz rúnához, de ott a győzelem szinte magától értetődő volt, a hős felkészült, találkozott az óriással és a saját tudását, erejét és felkészültségét használva legyőzte azt. Ez esetben azonban a  veszteség sokkal nagyobb, az isten sebesül meg, ő áldozza fel magát tudatosan.


Beorc (Berkano): B
Nyírfa
Kezdet, fogantatás, terhesség, szoptatás, táplálás, anyaság, növekedés, korlátozás, egészség, megtisztulás, együttérzés, sámánasszony, női teremtő erő, Anya.

Akkor használhatjuk, ha valami új dologba kezdünk. Ez lehet gyermekvállalás, költözés, munkahelyváltás, de akár egy spirituális út is. Alkalmas gyógyításra is, főleg olyan esetekben, amikor valamit ki kell tisztítani (gennyes sebek, fertőzések stb).

Ez a rúna a Teiwaz sebesülését, áldozatát begyógyító erő, a gyógyító sámánasszony, az anya, a szülést segítő bába szimbóluma, illetve a női 'sebesülés', a menstruáció, a vérzés megfelelője. Ahogy a férfi a csatában sérül meg, védekezik vagy támad, úgy az asszony a gyermekszülés terhét vállalja magára. Szeretete nem csak a védelmet, hanem a korlátozást is jelenti, azzal, hogy óv, elzár bizonyos dolgoktól, amíg elég erősek leszünk azok elviselésére.

A világ több népének történetei emlékeznek meg a nyírfáról, ami mint világfa szerepel.  Az orosz mondákban is hasonlóképpen jelenik meg, mint a Berkana esetében: „a tengeren, az óceánon, egy szigeten, egy kurgánon áll egy fehér nyírfa, ágaival földre, gyökerével fölfele; azon a szentséges istenanya selyemfonalat gombolyít, véres sebeket varr be”. Sokfelé mint termékenység szimbólum jelenik meg (pl. májusfa, Márton napi és Szent György napi jószág vesszőzés, házasságkötéskor egy nyírfaseprű átugrása), de a boszorkányok seprűjeként is hírhedtté vált. Sok helyen azonban éppen a boszorkányok ellen támasztották az ajtók mellé. Vízkedvelő fafajta, ami szintén a női jellegre utal. Szűz Mária fájának is nevezték, a kérgéből nyert nyírfavizet gyógyításra, tisztításra és bornak elkészítve itták. Vízhatlan, erős kérgét papírként, csónakok befedésére, használati tárgyak készítésére, ágait seprűk készítésére használták fel. Hajlékony ágait az észak-amerikai indiánok még jelenleg is felhasználják az izzasztókunyhó (ami szintén az anyaméh szimbóluma) vázának megépítésére.

Eh (Ehwaz): E

Szabadság, erő, energia, akarat, vakmerőség, nyugtalanság, uralkodás, mozgás, szállítás, közlekedés, szolgálat.

Akkor alkalmazható, ha valamilyen (nem csak fizikai) utazáshoz, szállításhoz, továbbításhoz kérünk segítséget, vagy az uralkodás és a szolgálat egyensúlyát szeretnénk megtalálni.

Hasonlóképpen a Nap rúnájához, az Ehwaz is az erőt, energiát jelképezi, azonban a kutyához, a szarvashoz, a  hollóhoz hasonlóan a ló mint túlvilágra vezető állat is szerepel. A keltáknál ló szállítja a halottakat a Holtak Országába, és szintén egy ló, a nyolc lábú Sleipnir szolgálja Odint is, miközben a világok között utazik. A boszorkányok lova, azaz a másik világba vezető seprű is sámáni jelképnek számít, hasonlóképpen a sámánok létrájához, világfájához, arra szolgál, hogy a varázsló lelkét, szellemét egy másik világba, a szellemek birodalmába repítse. Néhány mitológia mint a Nap hordozóját, illetve a Nap szekerét húzó állatot írja le. Ez a kapcsolat is arra utal, hogy az Ehwaz tulajdonságai hasonlóak a Nap rúnájához, de annál sokkal anyagibb formában, mint a Nap szolgálója, fizikai értelemben pedig az embert szolgáló állat jelenik meg. Ez a szolgálat azonban nem korcsosította el az állatot, megmaradt függetlennek, a szabadság és az erő jelképének. 

A lovat a harc szimbólumaként is számon tartották, úgy gondolták, megvédi az embert a démonok hatalmától. Gyakorlati értelemben is nagy megbecsülés övezte a lovakat, hiszen általuk az ember sokkal többre képes, nagyobb utakat tehet meg, nehezebb terheket cipelhet magával utazása során. Azonban a Nap kifogyhatatlannak tűnő energiájával szemben a lónak szükségletei vannak, nem zsákmányolható ki, kapcsolatot kell vele kialakítani. 

A ló és az ember kapcsolata az uralkodás és a szolgálat közötti egyensúly megértésére tanít. Ahhoz, hogy egy kapcsolat harmonikus legyen, mindkét oldalt meg kell tanulnunk.

Man (Mannaz): M
Ember
Saját magunk, az ÉN, egyéniség, személyiség, otthon, család, barátok, közösség, emberiség, kapcsolódás másokhoz, együttműködés, társadalom, beilleszkedés, ellenfelek, ellenségek.

Akkor használjuk, ha valamilyen kapcsolatot szeretnénk megerősíteni vagy be akarunk illeszkedni egy társaságba.

Ez a rúna az Ehwaz által jelképezett erőt egészíti ki azzal a tudattal, hogy közösségben élünk, kapcsolatokat kell kialakítanunk, együtt kell működnünk. Ahogy a lóval is csak akkor tudunk egységet alkotni, ha meghagyjuk a személyiségét, szabadságát, úgy a többi emberrel is meg kell találnunk a közös pontokat. Egyaránt jelentheti a személyes környezetünket vagy az egész emberiséget, aminek része vagyunk, de a természetben elfoglalt helyünkre is utal. Mindenfajta egység, amit észreveszünk, továbbsegít minket az utunkon. Ha a már megtalált középpontunkból tekintünk a minket körülvevő világra, meglátjuk a kapcsolatok hálózatát, a közös pontokat, a hasonlóságokat, az ellentéteket, amik mégis egy egészet alkotnak. A rúna jelentheti ezt a belső középpontot, de akár az otthonunkat, házunkat is. Ide vagyunk bezárkózva, innen tekintünk ki a világba, mégis részei vagyunk, hatással vagyunk másokra már azzal, hogy létezünk. Ha a tetteink, érzéseink, gondolataink tudatosak, harmonikusak, akkor ezt fogjuk kisugározni a körülöttünk élőkre. Ez a felelősség köt össze bennünket, hiszen ha mi változunk, a körülményeink, a többi ember élete és az egész világ is változni fog.

Lagu (Laguz): L
Víz
Érzelmek, érzések, tudatalatti, intuíció, titkok, fantázia, elfojtások, félelmek, sötétség, érzékenység, megszállottság.

Alkalmazható túlérzékenység, depresszió, mentális zavarok kezelésére, a félelem megszüntetésére, szembenézésre, a tudatalatti tisztítására, meditációk erősítésére, az intuíció növelésére, titkok megismerésére.

Ahogy a beavatás során szembe kell néznünk haladóságunkkal, úgy a lelkünket is meg kell tisztítanunk minden múltbeli félelemtől, sérelemtől, elfojtástól, nyomasztó titoktól. A mélyére kell ásnunk a lelkünkben eltemetett, tudatalatti tartalmaknak ahhoz, hogy letehessük azokat a terheket, amik visszatartanak a fejlődésben, gátat szabnak a továbbhaladásnak és amik újra és újra ugyanazokat a problémákat vetítik elénk. Ahhoz, hogy kitörhessünk a megcsontosodott, megszokott rossz beidegződéseink, szokásaink börtönéből, a problémáink gyökerét kell megtalálnunk. Ehhez a legmélyebb barlangba kell alászállnunk, egészen a Fa gyökeréig, ahol elérhetjük a forrást. Amikor eljutottunk önmagunk legmélyebb, legijesztőbb rétegeihez, szembenéztünk félelmeinkkel és magunkba fogadtuk azokat, a víz jótékony oldalát hívhatjuk segítségül, hogy felszínre kerüljünk ismét. Ez a jel hasonló egy örvényhez, mely a víz sötét és világos oldalát is megmutatja. Amikor a mélybe húz, hiába ellenkezünk, nem tehetünk ellene semmit. Lent szembenézünk önmagunkkal és megértjük, hogy csak úgy menekülhetünk meg, ahogy ide lejutottunk, azzal a különbséggel, hogy már tudatosan engedjük át magunkat a víznek, hogy az örvény a felszínre tudjon dobni. 

Ing (Inguz): NG
Ing (Freyr) isten
Munka, föld, gazdálkodás, eredmény, egyensúly, egészség, békesség, áldás, adomány, nemzőerő, növekedés, megtermékenyítés, hatalom, erény, egyszerűség, Apa.

Akkor alkalmazzuk, ha harmonikus kapcsolatot szeretnénk kialakítani a földdel, földműveléssel, gazdálkodással foglalkozunk, bőségesebb termést szeretnénk betakarítani, vagy egyensúlyba akarunk kerülni a természettel.

A béketűréséről és türelméről híres Freyr a földművelés és a termékenység istene, aki azért megállja a helyét a csatákban is. Sokszor ábrázolták férfiasságát kihangsúlyozva, ami megmutatja a kapcsolatot a gazdálkodás és a termékenység között. A rituálék, vallási események többnyire a bő terméssel, az állattenyésztés fellendítésével voltak kapcsolatosak, így a földművelés, gazdálkodás istenének is hatalmas nemzőerővel kellett rendelkeznie.

Ez a rúna jelképezi a föld spirituális erejét is, a kapcsolatot a föld (anyag) és az istenek (szellem) között. A modern emberek többsége már elvesztette a gyökereit, a földdel való kapcsolatát és nem ismeri az anyagban lakozó szellem (istenek) erejét. Ezekre csak a földrengések, árvizek emlékeztetik, de ez nem egy tudatos kapcsolat eredménye. Az Inguz megtanít a természet és az őselemek tiszteletére, megmutatja, hogy a föld az anyánk, az ég az apánk, a kövek az őseink és a természet részei vagyunk.

Odal (Otila): O
Vagyon
Birtok, örökség (karma értelemben is), alapok, tapasztalat, tulajdon, állandóság, függőség, kapcsolódás, kötelék.

Akkor alkalmazzuk, ha valamit meg akarunk szerezni, birtokolni szeretnénk, illetve megerősítenénk valamilyen viszonyt, köteléket, illetve ha az otthonunkat szeretnénk megtalálni.

Fehu-val ellentétben, ami inkább az anyagi javakra, múlandó értékekre utal, ez a rúna a földdel, a területtel kapcsolatos. Olyan örökséggel, amit továbbadhatunk gyermekeinknek, ami biztosíthatja a megélhetésünket, helyet adhat otthonunknak, családunknak, hazánknak. Spirituális értelemben az otthonunk a középpontunk, a személyiségünk magja, amit már megérintettünk a Sowulo rúna segítségével, azonban az jelentheti a pillanatnyi 'megvilágosodás', megértés állapotát is. Ebben a rúnában a Jelent már birtokoljuk, saját magunknak, otthonunknak tekintjük. Már mi magunk vagyunk a Wunjo tábortüze, bátran adhatunk magunkból másoknak is, hogy megpihenhessenek. Az utazásunk véget ér bizonyos értelemben, ha megtaláljuk azt, ahol otthon vagyunk, és ezzel meghatározzuk azt is, kik vagyunk. Tapasztalatainkat felhasználjuk a mindennapokban, letelepszünk, családot alapítunk, kötelékeket hozunk létre. Önként vállaljuk ezt a stabilitást, mert már ismerjük a dolgok múlandóságát és saját fix pontunkból követni tudjuk a világ változásait, hogy egyensúlyban maradjon a belső és a külvő világunk.

Daegl (Dagaz): D (TH)
Nappal, hajnal
Boldogság, elégedettség, világosság, megérkezés, áttörés, felébredés, felébredettség, tudatosság.

Akkor alkalmazzuk, ha pozitív irányba akarjuk változtatni a dolgokat vagy valaminek a boldog lezárását szeretnénk elérni.

A harmadik nemzetséget záró rúna is kapcsolatban áll a fénnyel, a boldogsággal, megelégedettséggel. Ahogy a(z anyagi) Wunjo és a (lelki) Sowulo is adott egyfajta egyensúlyt, biztonságos menedéket az út során, úgy a (szellemi) Dagaz is megvilágít, de már spirituális értelemben is képes a világosságra.

 

A rúnalapok elkészítése
 

Jövendöléshez nyírfaágból vagy tiszafából készített lapocskákba véssük vagy égessük a jeleket. (Rajzolhatjuk, festhetjük hasonló méretű kövekre, pálcikákra, vagy formázhatunk kis lapocskákat kiégethető gyurmából stb.) Mielőtt nekifognánk a munkának, "kérjük el" a megfelelő ágat a fától. Koncentráljunk rá és belső látásunkkal figyeljünk arra, a fa melyik ágát érzékeljük 'fényesebbnek'.


Csak azt a részt vágjuk le, amit a növény "felajánlott". Mikor végeztünk, gondolatban köszönjük meg az ajándékot. Az ágat fűrészeljük egyenlő darabokra, majd hosszában vágjuk ketté és csiszoljuk meg a belső felületüket. Az így nyert sima oldalra írjuk a megfelelő rúna jelét és betűjét. Amikor végeztünk, szenteljük fel a lapocskákat. Erre a legalkalmasabb idő valamelyik ősi ünnep napja, vagy egy teliholdas éjszaka. Ajánljuk fel egy általunk választott, céljainknak és egyéniségünknek megfelelő istenségnek, vagy bármely nekünk tetsző entitásnak. A szertartás után tároljuk a falapokat bőrzacskóban.


Jövendöléshez bármilyen kivetési módot választhatunk egyéni ízlésünk szerint. Készletünket úgy is használhatjuk, hogy a kis zsákocskába nyúlva kiemelünk egy adagot a lapokból, majd magunk elé egy terítőre szórjuk azokat, miközben koncentrálunk egy kérdésre. A 'lapok ' elhelyezkedése és iránya fogja megadni a lehetséges válaszokat. A bal kezünk felé esők a múltra, a jobb oldalra hullók a jövőre nézve adnak felvilágosítást. Ha a terítőt képzeletben vízszintesen elfelezzük, a felső területen a szellemi, az alsón az anyagi szféra hatása érvényesül. Így a bal felső a szellemi múltat, a bal alsó az anyagi múltat, a jobb felső a szellemi jövőt, a jobb alsó az anyagi jövőt mutatja. A leeső lapok iránya lehet előre és felénk tartó is. A fordítottan álló lapocskák hátráltatást, a jelentés negatív tartalmát jelzik. Az arccal lefelé esők - megfordításuk után - a még nem ismert körülményekről adnak felvilágosítást.

 

3 lapos jövendölés

Egy másik módszer szerint keverjük össze a lapokat, majd rajzos felükkel lefelé tegyük le az asztalra vagy a földre. Ezután húzzunk ki 3 lapot, majd tegyük őket egymás mellé balról jobbra.

Az első a múltat jelképezi, a második a jelent, a harmadik pedig a jövőt. Értelmezhetjük csak a jövőre nézve is, ekkor a lapok időben távolodó történéseket jelentenek, tehát az első a közeljövő, a második a távolabbi jövő, míg a harmadik a még távolabbi jövő.

 

1 lapos jövendölés

Ha nagyon gyors választ szeretnél, alkalmazhatod az 1 lapos jövendölést is, de ebben az esetben nem biztos, hogy érthető lesz a válasz. Ilyenkor jegyezd meg a kihúzott ábrát és a jelentést, majd gondolkozz rajta, és amint időd engedi, meditálj rá, hogy mélyebb jelentést kapj (ld lejjebb).

 

13 lapos jövendölés

Az előbbi módszer szerint terítsük ki a lapokat és úgy válasszunk, vagy a rúnazsákból húzzunk ki 13 lapot egyenként. Az elsőt tegyük le bal oldalra, majd kör alakban még 11-et az óra járásával ellentétes irányba haladva. Az utolsót helyezzük a kör közepére.

A kör közepe felé néző lapok az Egyenesek, a kör közepétől kifelé nézők a Fordítottak. (Az Egyenesek jelentése az alábbiak szerinti, míg a Fordítottak értelem szerűen ellentétes jelentést kapnak.)

Minden jelet kapcsolatba kell hozni a két mellette lévővel, a szemben állóval illetve a középsővel.

Az egyes pozíciók jelentései:

  1. A személyiség, az ÉN, a jellem
  2. Pénz, javak, vagyon
  3. Tanulás, kommunikáció
  4. Család, otthon, örökölt betegségek
  5. Kreativitás, önmegvalósítás, gyermekek
  6. Munka, egészségi állapot, életmódból eredő betegségek
  7. Kapcsolatok, szerelem, vállalkozás, a TE
  8. Halál, okkult képességek, örökség
  9. Vallás, világnézet, műveltség, utatások
  10. Karrier, hivatás, társadalmi pozíció
  11. Barátság, szórakozás, hobbi, pártfogók, barátok
  12. Lelki élet, sors, karma, szolgálat, karmikus terhek, betegségek, nagy utazások, elzárkózás
  13. A kérdező jelenlegi helyzete

 

5 lapos jövendölés

Húzzunk ki 5 rúnalapot egyesével. Az elsőt tegyük középre, a másodikat az első bal oldalára, a harmadikat az első fölé, a negyediket az első alá, az ötödiket pedig az első jobb oldalára.

  1. A jelen
  2. A múlt
  3. A segítő, támogató erő
  4. Az akadályozó, a probléma
  5. A jövő

A fent említetteken kívül bármilyen más módszert is kipróbálhatsz. Felrajzolhatsz egy kört vagy bármilyen ábrát, ami a célodat, kérdésedet szimbolizálja, majd arra vetheted ki a rúnalapokat (vagy rúnaköveket), és azok elhelyezkedése alapján végezheted az elemzést, de kitalálhatsz saját kirakási módokat is.

Ha a vetéssel dolgozol, figyelj arra, hogy az egyes rúnák hogyan helyezkednek el kiszórás után a többihez képest. Pl. az egyik takarja a másikat, szemben állnak egymással, közel kerültek egymáshoz stb. Ezek és maguknak a lapoknak a jelentései összeolvasva plusz információkat nyújthatnak.

Az arccal lefelé forduló rúnákat láthatatlan, háttérben munkálkodó erőknek, a fordított rúnákat pedig ellentétes hatásúként értelmezheted. Gyakorlással, a tapasztalataid feljegyzésével kialakíthatod a saját, egyéni értelmezésedet. 

 

Rúna meditáció

Ahhoz, hogy még mélyebb értelmet találj az egyes rúnákban, érdemes meditációkat végezned az egyes jelekkel. Ehhez olvasd el a rúna alapjelentéseit, majd fogj egy darab papírt, rajzold fel rá az ábrát, majd helyezkedj el kényelmesen és memorizáld egy ideig. Ezután tedd le a papírt, csukd be a szemed, végezd el a szokásos relaxációs gyakorlatodat, majd idézd fel magad előtt az adott rúna képét és a hozzá társuló fogalmaidat. Képzeld el, ahogy ez az ábra egyre nagyobb, egyre közelebb kerül hozzád, és végül már olyan nagy, hogy mint egy kapun, be tudsz rajta lépni a szférájába.

Lépj be és nézz körül, értelmezd a látottakat, majd lépj ki a rúnából és térj vissza a normál tudatállapotodba. Minden tapasztalatodat jegyezd le egy naplóba.

Másnap a következő rúnával végezd el ezt a gyakorlatot, majd következő nap a következővel stb.

 

Rúnasorok

A rúnákat nem csak jövendölésre használhatod. Amikor már kellőképpen ismered a mélyebb jelentéseket, létrehozhatsz mágikus rúnasorokat, vésheted őket talizmánokra, amulettekre, vagy készíthetsz mágikus kéréseket is.

Ez utóbbiakat éghető anyagra rajzold vagy vésd. Természetesen a kérésednek megfelelő jelentésű rúnasorokat hozz létre. Figyelj arra, hogy az ábra feltöltése már a véséskor, rajzoláskor elkezdődik, az is a rituálé része. Amikor a véséssel megvagy, színezd kékre vagy vörösre az ábrákat, majd koncentrálj a kérésedre, és égesd el a rúnasort, hogy a kérés kiszabaduljon belőle.

Amikor a papír vagy a fa, amire rajzoltál, elégett, tehetsz egy felajánlást, köszönetnyilvánítást Odinnal (vagy bármelyik istenségnek, erőnek stb.)

Ez csak egy példa a rúnák mágikus célú használatára. Arra törekedj, hogy megtaláld meg a saját módszeredet.

Nayah