A kelták nagyon kedvelték a lakomákat és a jó italokat. A gyalognép méz- és árpasört ivott, aminek receptjét feltehetőleg még Mezopotámiából hozták magukkal, és a germán népekhez hasonlóan ők is erőnövelő varázsitalnak tartották (ahogy a világhírű Asterix történeteiben láthatjuk, amiben a gallok a druida főzetének köszönhetően győzedelmeskednek a rómaiak felett). A magasabb rangú kelták azonban inkább a mediterrán vidékekről származó borral oltották szomjukat. Mikor Írország a X. században elzárkózott a vikingek támadásai elől, még akkor is fenntartottak egy útvonalat az Ibériai félszigettel, innen hozták ugyanis a jóféle bort.
A modern mágikus rituálék alapvető kellékei a négy őselemnek (alapelemnek) megfelelően a tőr, mint a tűz jelképe, a pálca, vagyis a levegő, a kehely, mint a víz elem, és a pentákulum, mint a föld megtestesítője.
A rúnák az ókori germánok ábécéje, de megtalálható szinte az összes indoeurópai nép hagyományában (ld pl. a kelta ogham), ami egy közös eredetre utalhat. A rovásírás a magyar nép körében is ismeretes volt.