Az egyik legrégebbi módszer az érzékelés kiterjesztésére, jövendölésre és a szellemekkel való kapcsolatfelvételre a kulcsos-könyv. Lényege, hogy egy szabadon választott témájú könyvet (régen legtöbbször Bibliát) egy nagyobb méretű kulcs közepére zsineggel odaerősítenek, majd a kulcsot a két mutatóujjal megtartva a könyvet ingaként használják. A dolog megfordítható úgy is, hogy a könyvet tartják, és a kulcs játssza az inga szerepét. Manapság már a legtöbben ingát, esetleg egy cérnára fűzött karikagyűrűt használnak.
A tudományos (régészeti) neve annak az 1 nagy kőgyűrűt és benne két kisebb kőkört magában foglaló őskori, nagyjából kör alakú, árokkal és gyűrű alakú sáncra emlékeztető domborulattal határolt henge emlékműnek, ami a dél-angliai Wiltshire megyében, Avebury faluban található.
A lelőhely korát 5000 évre becsülik, Európának legnagyobb és legszebb történelem előtti (újkőkorszaki) emlékműveinek egyike.
A teljes cikk a "Tovább" gombra kattintás után olvasható.
Gyakori és ismert módszer a ouja. Szükség van hozzá egy táblára, mely készülhet papírból, fából, fémből, üveglappal letakart terítőből (a lényege, hogy elég csúszós felület legyen), és egy nem túl vastag, könnyű üvegpohárra, vagy egy pénzérmére. A táblára körben fel kell írni az ábécé betűit, a számokat, egy kört IGEN és egyet NEM felirattal, illetve egy középpontot, amiről a poharat indíthatjuk. A poharat a tábla középpontjára kell helyeznünk, szájával lefelé, majd minden résztvevő lazán ráhelyezi az ujját a pohárra.