Az Ogham

Az Ogham

Az Ogham
 

A régi történetek az Ogham írás feltalálását a bölcsesség és az ékesszólás istenének, Oghma-nak tulajdonították. A gallok kopasz aggastyánként ábrázolták és Ogmios néven nevezték.

Az íreknél fiatal hősként jelent meg, és a Magh Tuiredh-i (Moy Tura) csatában az istenek egyik vezére volt. Gríanainech melléknévvel (Mint a Nap vagy Verőfényes Arcú) és Trénfherként (Bajnok) is emlegették. Harcos volt és hős, a költészet és a tudomány pártfogója, a kelta embereszmény és a sokoldalúság megtestesítője. A szó hatalmának az uraként a "kötés" és a halál istene volt, aki megkötötte és elvitte a halottakat a túlvilágra. Az isten a nyelvéhez erősített, borostyánnal kirakott láncon, a fülüknél fogva húzza az embereket maga után, mosolyogva néz vissza rájuk, és az emberek boldogan, önként követik.

Ogham jeleket főként Írországban és Walesben - ott is az írek lakta területeken - találtak nagy számban, kövek sarkára vésve. Írország, Wales és a Man sziget délnyugati részén (a mitológiában mindig ez a halál területe, itt lehet átjutni a túlvilágra), a hegyes területeken és Cork megyében fordulnak elő nagy számban. Sok helyütt nevek is vannak a kövekre vésve, ilyet róttak a Tuireann fiainak történetében az istenek Lugh apjának kővel borított sírjára. A Táin Bó Cuailnge-ben az Ogham szimbólumok erejét használta Cú Chulainn is, hogy megállítsa és megkösse a connachti sereget.

Oghma-t fegyvereivel -furkósbottal és íjjal- a kezében ábrázolták. Az emberek félelemmel vegyes tisztelettel hódoltak neki. A mitológia szerint ő volt Daghda, vagyis a főisten testvére és egyben -Lugh mellett- az istenhármasság egyik tagja.

Az Ogham ábécé a latin ábécén alapuló rovásírás. Eredetileg 20 jelből állt, a modernizált változata 25-ből.  Bizonyíthatóan csak a IV. században kezdték el használni az általunk ismert formában, de valószínűsíthető, hogy az már egy sokkal régebbi mágikus rendszer folytatása volt.

Egy XII. századi könyv szerint az ogam írásnak több jelentése lehetett. Valószínűleg köze volt az időszámításhoz, dallamok leírásához, jogi- és szertartási szövegek jegyzéséhez, és kézzel el is mutogathatták a jeleket. A holdhónapok és a holdév napjainak, vagyis a kelta faidőszámítás jelölésére is használhatták.

A Beitheluisnuin vagy Boibeloth a fák titkos ábécéje négy - a modernizált változatnál öt - csoportra oszlanak.

Az egyes csoportok elnevezése aicmi, amit az öt sorozat első betűje elé írva jelölnek. Az aicme jelentése csoport, osztály, család. Az aicmi ennek többesszáma. Az első csoport az Aicme Beithe (B csoport), a második Aicme hÚath (H csoport), a harmadik Aicme Muin (M csoport), a negyedik Aicme Ailm (A csoport) és az ötödik, kiegészítő jelek neve Aicme Ébad (É csoport). Az utóbbi sorozat elnevezése Forfeda. Későbbi neve Foirfeadha. Az Aicme na Forfed a kiegészítő betűk csoportja. 

A betűk elnevezése feda, ami a fid (fa) többesszáma. Ez a szó utalhat csak a magánhangzókra, ebben az esetben a mássalhangzók elnevezése a táébomnai (táeb-oldal, omnai-a fa törzse), ami a jelek elhelyezkedésére utal (vagy druim, melynek jelentése szél, él, hát). Egy-egy különálló betűt a flesc, azaz ág szó jelöl.

Egy modernebb írásmód már a „kivágott fát” mutatja, az elfeledett bölcsesség szimbólumaként.

A jelek olvasása egy fa megmászásához hasonlatos. Minden ogham egy-egy mágikus képességet tanít, melynek birtokába az adott jelhez kapcsolódó szféra megismerésével juthatunk. 

A druidák úgy tartották, az Élet fájának (más néven az Átváltozás fája, a Jó és a rossz fája, a Lángoló fa, a Crann Bethadh, Uisneach fája, Dathi- Mughna- Tortu fája) segítségével a Hatalom Létrái eljuttatnak a mágia magasabb szintjeire. Ennek egyik eszköze az ogham jelek bejárása, a világ szféráinak megismerése. Az ogham meditációban Beth-től elindulva Idad-ig kell eljutnunk, úgy, hogy egyesével – mint egy kapun - belépünk az egyes jelekbe. A feda alap szintű megismerése, a szent fák jelentése segítséget nyújthat a meditációhoz.

Az első ogham a Beth, azaz a nyír. A felismerés és a megtisztulás fája. A spirituális útra ébredés kezdetet jelent a problémák gyökerének felkutatására, megértésére és azok későbbi megszüntetésére. 

A második ogham a Luis, vagy berkenye, az élet fája. Az első tudatos cselekvést, az érzékek kinyílását szimbolizálja. Az irányítás kézbevétele és a védelem megteremtése tartozik uralma alá.  

A harmadik ogham a Fearn, vagyis éger, a tűz, az ellenállás és a védelem fája, a „Vörös Ember”, azaz a Fer Derc, aki a furulya szavával segít elmenekülni az alsó világokból.

A  negyedik ogham a Saille, a fűz, az elcsendesülés, a védettség, az intuíció és az álmok fája.

Az ötödik ogham a Nionn, vagy fekete kőris. A választás és a határozott döntés fája. A reinkarnáció, az újjászületés, a világok közötti kapcsolat és csatorna jelképe.

A hatodik ogham a hÚath, vagyis a galagonya, a sötétség és az Én árnyékos oldala. Ennek a növénynek a kivágása, kiváltképp májusban szerencsétlenséget és bajt hozott. Szintén tilos volt virágzó ágát bevinni a házba, ellenben úgy tartották, megvéd az összes mágikus betegségtől. Még napjainkban is szokás májusban színes ronygyokat, szalagokat kötni az ágára felajánlásként és védekezésül. A megtisztulás, befogadás és a megértés szimbóluma is egyben. 

A hetedik jel a Duir, vagyis a tölgy, az Én, a győzelem, a mágikus erő, a hatalom, az uralkodás fája, az átjáró kapuja.

A nyolcadik ogham a Tinne, vagyis a magyal, a kapu őrzője, a kihívás, a belső tűz, a szabályozás és a „király fája”.

A kilencedik jel a Coll, azaz a mogyoró. A tudás, a titok és a bölcsesség szimbóluma. 

A tizedik a Quert, vagyis az alma. Az egyesülés, a szépség, a halhatatlanság, a megérkezés, az időtlenség és az örök élet fája. Az alma magházának ötágú csillag alakja, az öt mag és a virág öt szirma az embert, az öt elem egységét és a mágikus képességeket szimbolizálja. A mágikus Avalon, azaz az örök élet szigetének jelképe.

A tizenegyedik ogham a Muin, vagy szőlő, az öröm, a szüret, a betakarítás, az életerő szimbóluma. Segíti a világban való szerep megtalálását.  

A tizenkettedik ogham a Gort, vagyis a repkény (borostyán), a feltámadás, a folytonosság spirálja, a belső erő, a világok közötti kapcsolat és a karma jelképe. 

A tizenharmadik ogham jel a nGetal, azaz a nád. A tudás, a „széllel együtt hajlás”, az alkalmazkodás és elkülönülés, a „fátyol” szimbóluma.

A tizennegyedik ogham a Straif, vagy kökény, a küzdelem, az akarat, az ellenállás legyőzéséhez szükséges erő jele. 

A tizenötödik jel a Ruis, vagyis a bodza, a végzet fája. Szimbóluma Cailleach, vagyis a banya. Az ír (és általában a magyar) boszorkányok botja is ebből a növényből készül. Az idő és a fény pólusa, a sötétség.  

A tizenhatodik ogham az Ailm, az ezüstfenyő. A magasság, a távolság és a világ illúziójának felismerése. 

A tizenhetedik jel az Onn, vagy rekettye, az önvaló, a győzelem és a fény szépsége.

A tizennyolcadik jel az Ura, vagyis a hanga, a megpihenés, a szellem gyógyulásának szimbóluma.

A tizenkilencedik ogham az Eadha, azaz a fehér nyárfa, az új horizont, a szellem újjászületésének jelképe. 

A huszadik ogham az Idad, vagy tiszafa, a végső felismerés, vagy utolsó ítélet fája.

Egyes források szerint a druidák felhasználták jövendölésre az ogham jelek erejét is. A kis falapokra vésett szimbólumokat egy darubőr zsákocskában tartották. Valószínűleg az egyes jeleket a megfelelő fára vésték vagy égették rá.

A lapok elkészítéséhez felhasználható nyírfa. Ez a fa a mitológia szerint megvédte a mágikus támadásoktól Lugh isten feleségét a túlvilágon. A Megtisztulás Fájaként segíti a "látáshoz" elengedhetetlenül szükséges szellemi tisztaságot és a gondolatok kiüresítését. Ha ez nem áll rendelkezésünkre, valamilyen gyümölcsfa is megfelelő.

Mielőtt nekifognánk a munkának, "kérjük el" a megfelelő ágat a fától. Koncentráljunk rá és belső látásunkkal figyeljünk arra, a fa melyik ágát érzékeljük fényesebbnek. Csak azt a részt vágjuk le amit a növény felajánlott. Mikor végeztünk, gondolatban köszönjük meg az ajándékot.

Az ágat fűrészeljük egyenlő darabokra, majd hosszában vágjuk ketté és csiszoljuk meg a belső felületüket. Az így nyert sima oldalra írjuk a megfelelő ogham jelét és betűjét. Amikor végeztünk, szenteljük fel a lapocskákat. Erre a legalkalmasabb idő valamelyik ősi ünnep napja, vagy egy teliholdas éjszaka.

Ajánljuk fel egy általunk választott, céljainknak és egyéniségünknek megfelelő istenségnek, vagy bármely nekünk tetsző entitásnak. A szertartás után tároljuk a falapokat bőrzacskóban.

Jövendöléshez bármilyen kirakási módot választhatunk egyéni izlésünk szerint. Készletünket úgy is használhatjuk, hogy a kis zsákocskába nyúlva kiemelünk egy adagot a lapokból, majd magunk elé egy terítőre szórjuk azokat, miközben koncentrálunk egy kérdésre. A lapok elhelyezkedése és iránya fogja megadni a lehetséges válaszokat. A bal kezünk felé esők a múltra, a jobb oldalra hullók a jövőre nézve adnak felvilágosítást. A középső oszlop a jelen, vagy az Út.

Ha a terítőt képzeletben vízszintesen elfelezzük, a felső területen a szellemi, az alsón az anyagi szféra hatása érvényesül. Így a bal felső a szellemi múltat, a bal alsó az anyagi múltat, a jobb felső a szellemi jövőt, a jobb alsó az anyagi jövőt mutatja. A leeső lapok iránya lehet előre és felénk tartó is. A fordítottan álló lapocskák hátráltatást, a jelentés negatív tartalmát jelzik. Az arccal lefelé esők -megfordításuk után- a még nem ismert körülményekről adnak felvilágosítást. 
 

Gyakorlat: Ogham meditáció
 

  1. A fentiek akkor válnak igazán érthetővé, ha meditációban magunkba fogadjuk a szimbólumok erejét. Minden jel, még a legegyszerűbb is, információt és energiát sűrít magába. Ahhoz, hogy ezt megtapasztaljuk, meg kell tanulnunk az ellazulás és az asztrális utazás technikáját. Helyezzük magunkat kényelembe és hunyjuk be a szemünket. Lélegezzünk egyenletesen, és közben az egyik szemünktől elkezdve folyamatosan koncentráljunk testünk egy-egy pontjára, addig, míg a lábujjainkhoz érünk.
    Mikor egész testünk ellazult, elnehezült, képzeljük el, hogy repülünk. Egyre nagyobb magasságból látjuk magunk alatt a tájat. Arra törekedjünk, hogy minél erőteljesebb, igazibb legyen az élmény. Szálljunk egészen addig, míg egy nagy völgykatlan fölé nem érünk. Ennek közepén találjuk meg a hatalmas tölgyet, aminek segítségével az ogam jelek bejárhatóak.
     
  2. A gyakorlathoz válasszuk ki a bejárni kívánt ogham jelet. Minden belépést egy relaxációval kezdjünk. Ha kellően ellazultunk, gondolatban menjünk el a völgykatlanba, a tölgyfához. Álljunk elé, és figyeljünk. Ha megjelenik a fa törzsén a megfelelő ogham jel, lépjünk be rajta. Minden világban druidákkal fogunk találkozni, akik segítenek az adott szféra megértésében. Megfelelő tisztelettel lépjünk kapcsolatba velük, majd kövessük utasításaikat. Addig időzzünk egy-egy helyen, amíg el nem végeztük az ott kapott feladatokat. A továbblépés az adott világon belül is történhet, de ha már ismerjük az oda vezető ösvényt, kintről, a fától is megtehetjük.  
     
  3. Nagyon fontos, hogy minden szinten megfelelően alkalmazzuk a tanultakat. A megértés csak akkor helyes, ha a fizikai síkon is tudjuk alkalmazni a druidák tudását.

 

Nayah