Gellért-hegyi kapcsolódás és séta

Budapest elképzelhetetlen a Duna jobb partján kiemelkedő hegyek nélkül, és az ikonikus Szabadság-szoborral díszített Gellért-hegy a főváros egyik legismertebb szimbóluma. Számunkra különösen fontos hely, hiszen a helyi keltákhoz és a magyar boszorkányok hagyományaihoz egyaránt szorosan kapcsolódik. Többször jártam már itt, hol délről, hol északról megközelítve, kisebb-nagyobb csoportokkal. A legutóbbi túránk különösen bensőségesre sikerült, így ezt felelevenítve szeretnék most másokat is sétára invitálni. Hódítsuk meg együtt a Gellért-hegyet!

Sétánkat a hegy déli, Gellért tér felőli oldalán kezdjük, a Sziklatemplom alatti füves területen. Ha itt felnézünk, sárgás-pirosas dolomit kőzetet látunk, ami a mészkővel rokon anyag, a hegy legfőbb összetevője. Üledékes kőzet, mely az őstenger alján lerakódott szerves anyagokból képződött körülbelül 200 millió évvel ezelőtt. És hogy a tenger alja hogyan került fel a dombtetőre? Egy tektonikus törésvonal mentén emelkedett ki körülbelül 1,8 millió évvel ezelőtt. Bár a sziklatömb 235 méteres magasságával nem is számít igazából hegynek (nem éri el a 300 métert), kiváló adottságai miatt (víz közelsége, lakható barlangok, termékeny talaj, tetejéről 360 fokos panoráma a környékre stb.) a Kárpát medence egyik legrégebben lakott területe.

A törésvonal mentén tehát a pesti oldal megmaradt síknak, míg a budai oldal a tektonikus mozgások során nyugat felől felgyűrődött, létrehozva a hegyeket. Maga a törésvonal fővárosunkban egyébként nagyjából a Duna medrét követi, és érdekesség, hogy a folyó pont a Gellért-hegy lábánál a legmélyebb. Szintén a törésvonal és a mozgások következtében több helyen is felszínre tört a hévíz, ami sok ismert fürdő – Rác, Gellért, Rudas – meleg vizét adja. A víznek utat adó törésvonalak mentén barlangok alakultak ki. Ezek közül a legismertebb a Szent Iván-barlang, amiben a pálos rendi szerzetesek működtetik a Sziklatemplomot. Nem tudni, hogy pontosan milyen a hegy belsejében rejtőzködő barlangrendszer, mert még napjainkban is fedeznek fel újabb barlangokat. A Citadella-kristálybarlangot például csak 2006-ban fedezték fel. Érdekessége, hogy a legmélyebb pontján a hévizeknek köszönhetően kellemes, 18ºC-os hőmérséklet van. A hegy belsejében a barlangok átlag hőmérséklete egyébként 10ºC. Nem csoda, hogy már réz-, bronz- és vaskori leleteket is találtak bennük. A helyi kőzet egyébként könnyen formálható, így a Szent Iván-barlangot a szerzetesek mesterségesen tovább bővítették. Sőt, amikor a hegy és a Duna közötti útszakasz épült, akkor a munkálatok részeként egy nagyobb darabot kívülről is lerobbantottak a hegyből. Ilyen rombolásra ma már természetesen nem adnának engedélyt, hiszen a Gellért-hegy 1987 óta a világörökség része.

Második pihenőhelyünk a Jubileumi parkot szegélyező Rezeda utca lesz, ahova a találóan elnevezett Verejték utca vezet fel. Ahogy körülöttünk lassan elcsitul a nagyváros zaja és helyét átveszi a védett fa és cserje különlegességeken énekelő madarak hangja, úgy válik nyilvánvalóvá, hogy ez az oázis mennyire megérdemelten természetvédelmi terület. A többnyire parkosított részeken a mai napig is megtalálhatók a dolomitra jellemző kőrisek, hárfák és kocsányos tölgyek méltóságteljes példányai. Érdekesség, hogy az országban egyedül itt nő vadon a fokozottan védett sárgás habszegfű. Ha pedig elvadult rózsákat vagy füge bokrokat látunk, azok valószínűleg a török megszállás kertjeinek hagyatékai. Voltak valamikor itt és a környező hegyeken szőlőültetvények is, de azok a 19. században sajnos egytől egyig a filoxéra járvány áldozatául estek. Ami az állatvilágot illeti, a gerincesek közül az urbanizáció miatt csak a sünt és a mókust lehet említeni, de vannak itt érdekes gyíkok, rovarok, és rengeteg madárfaj is. Sokukat csak átutazóban lehet meglesni, de láttak a hegyen már például pelikánt is.

Közben elérkezünk a Rezeda utcához, leterítünk egy piknik takarót, és lepihenve beszélgetünk egy kicsit a valamikor itt élt őseinkről is. Már említettem, hogy a Gellért-hegy a jó adottságai miatt már valószínűleg a kezdetektől fogva lakott terület volt. A Hallstattból bevándorló kelta törzsek közül az Eraviscusok telepedtek le a Dunakanyartól a mai Százhalombattán át egészen Dunaföldvárig húzódó területeken, így a Gellért-hegyen is. Azért pont a Rezeda utcában (az Amfórák közelében) pihentünk meg, mert itt találták meg 1888-ban azt a római-kelta időkből származó oltárkövet, ami valószínűleg a hegy tetején lévő szentélyből származik, és onnan gurult le vagy gurították le valamikor. Felirata négy betűből álló megszólítással kezdődik: I. O. M. T. Az első három betű ismerős volt a kutatóknak, hiszen rengeteg Jupiternek dedikált római szentélyben találtak már rá példát. Jelentése Jupiter, a legjobb, a legnagyobb (Iuppiter Optimus Maximus). De a T betű sokáig rejtély maradt. Sejtették, hogy kelta isten neve lehet, hiszen a rómaiak gyakran állították párba a római és a helyi istenségeket, akik aztán több helyen is ilyen formában jelentek meg az oltárfeliratokon. A talányt a régészek végül 1950-ben fejtették meg, amikor Óbudán feltárták a Szépvölgyi út 41-ben lévő római villa maradványait. Ott előkerült egy újabb Jupiter oltár, melyen az I. O. M. megszólítás mellett TEUTAN olvasható. Ez minden bizonnyal a Teutanus istennév rövidítése, ami pedig a kelta Teutates isten latinosított neve. Tudjuk, hogy a rómaiak előtt már volt kelta földvár a Gellért-hegy tetején, amelynek szentélyében ezek szerint nagy valószínűséggel Teutatesnek áldoztak.

Mielőtt tovább folytatnánk utunkat, érdemes kihasználni a hely nyugalmát és spirituális jelentőségét. Egy rövid meditáció során azt is vizualizáljuk, hogy az oltár egy-egy részét magunkhoz vesszük, és felfelé vezető utunk során magunkkal visszük, hogy visszakerüljön méltó helyére a hegy tetején. Induljunk is tovább a Szabó Dezső sétányon a Duna irányába, a Gellért Legenda-kút felé.

Harmadik megállónk, a Gellért Legenda-kút jó apropó arra, hogy néhány szót említsünk a hegy különböző történelmi neveiről. Nem tudni, hogy a kelták hogyan nevezték ezt a helyet. Egyes történészek szerint Teutanus nem isten volt, hanem pusztán a hegy neve, de ezt egyelőre sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudjuk. A legkorábbi tény, amit biztosan tudunk, hogy az Árpád korban a Kelen-hegy, illetve a Pesti hegy neveket is használták. A kelen szó egyesek szerint a kelta szóval rokon (a kelták hegye), de nincs rá bizonyíték. A Pesti hegy elnevezés valószínűleg a szláv pestera szóból származik, ami kemencét és barlangot is jelent. A hegy oldalában egykor barlang bejáratok és mészégető kemencék is tátongtak. Hogy később miért mégis a Duna bal partja kapta a Pest nevet, azt legtöbben a helyi révátkelővel magyarázzák, hiszen onnan indult a „Pesti rév” – a rév, ami a pestekhez visz.

A Gellért-hegy név legrégebbi írásos emléke a 15. századból származik. A névadó Gellért püspök olasz származású volt, 977-ben született Velencében. Kalandos úton, egy félresiklott zarándokút során jutott el Pécsre, ahol az ottani keresztény egyháznál azonnal munkába állt. Amikor Székesfehérváron járt egyházi ügyben, találkozott István királlyal, aki felkérte fia, Imre herceg tanítására. A királyi udvarban azután az oktatás mellett segített kiépíteni és bővíteni a magyar keresztény egyház szervezetet is. Végül az István halálát követő vallási és politikai viszálykodásoknak esett áldozatául. A Vata lázadás pogányai végeztek vele 1046-ban. Hogy hogyan, arról rengeteg legenda született: fellökték a szekerét, majd megölték; szikláról letaszították a mélybe... de talán a leghíresebb: hordóban legurították a hegyről, de mivel nem halt meg, ezért egy kővel a fejére csaptak, a kifröccsenő vér pedig megfestette a sziklákat, és a legenda szerint ezért vannak a Gellért-hegy kövében vöröses foltok. Szentté egyébként csak halála után avatta az egyház, Istvánnal és Imrével egyszerre. Azóta többnyire a (Szent) Gellért Hegy név különböző verziói, illetve napjainkban a Gellért-hegy (földrajzi név) és Gellérthegy (városrész neve) a hivatalos elnevezések. 1847-ben a budai közgyűlés a hegynek a Kelen-bérc nevet adta, ami szinte azonnal feledésbe is merült. Még egy kivételről tudok, a törökök a megszállás alatt (1541-1686) Gürz Eliáz hegynek hívták e helyet.

Közben kacskaringózunk fel a Szabó Dezső sétány kőlépcsőin, és végül megállunk a lélegzetelállító kilátópontok egyikénél. Időben is előrehaladtunk, már a középkor vége felé járunk. A pogány vallások elfelejtődtek, kiszorultak, vagy száműzetésbe vonultak az egész Európában felerősödött kereszténység árnyékában. A Gellért-hegy a kelta múlt és Szent Gellért szerencsétlen sorsa miatt is összekapcsolódik a pogánysággal, az eretnekséggel, az ördöggel, és a boszorkányságtól való félelemmel. A nyugatról átvett magyarországi boszorkányperek két és fél évszázadig tartó gyakorlatának visszatérő vád eleme a gellérthegyrejárás. A kegyetlen vallatások során a vádlottak hamar elismerték, hogy szombatonként vagy más sabbatokon (pl. Szent György napja, Pünkösd vagy Luca nap) a Gellért-hegyre repültek – általában megbabonázott gyerekek, férfiak vagy macskák hátán, vagy seprűnyélen, vagy egyszerűen a „Hipp, hopp, ott legyek, ahol akarok!” mondással – ahol aztán az ördöggel lepaktáltak, együtt mulattak, dorbézoltak, orgiáztak stb. Volt, amikor a vallatók a Gellért-hegy alatt valóban ezt a helyet értették, de volt, amikor átvitt értelemben használták, és a vádlottak állítólag közeli halmokat látogattak. A legtöbb ilyen halom az Alföldön – ami mint tudjuk, síkság – vaskori vagy korábbi sírhalmokat jelentett. Megjegyzem, ha létezik is valahol bizonyíték arra, hogy a Gellért-hegyen sokkal nagyobb számban fordultak meg úgynevezett boszorkányok, mint az ország többi részében, azzal én még nem találkoztam. Ez a hely szerintem inkább az emberi előítéletek, a másságtól való félelem és a felelősség önmagunkon kívül való keresésének tragikus következményeire figyelmeztet.

Lassan felérünk a hegy tetejére, ahol a vakítóan fehér burkolatok, a rengeteg magyar és külföldi turista és az új múzeum üvegfala láttán semmi kétségünk nincs afelől, hogy már a 21. században vagyunk. De talpunk alatt ott a történelem. Volt már itt kelta kegyhely, római erőd, török gerendavár, sőt, a 19. században még Csillagda is. A legutolsó felújítás során ismét találtak mindezekre bizonyítékokat: érmék, cserepek, ékszerek – elmúlt idők használati tárgyai. A munkálatok közben a Csillagda alapjai is előkerültek. 1854-ben, a szabadságharc leverése után a Habsburgok parancsára Haynau építette meg a Citadellát. Erődítmény ez, de nem védelemre, hanem a magyarok megfélemlítésére volt hivatott – egy újabb indok, amiért a Gellért-hegy a keresztény magyar patrióták szemében a mindenkori ellenség szimbóluma. A második világháború után a Szabadság-szobor (akkori nevén Felszabadulási emlékmű) az orosz katona szobrával már csak hab volt a tortán. Talán ezért is ragaszkodtak annyian – a döntéshozókat is beleértve – ahhoz a sok port felvert ötlethez, hogy a Szabadság-szobor talapzatára felkerüljön egy hatalmas kereszt.

Bár a hegy tetején már ezen a tavaszi napon is sokan vannak, a Citadella körüli parkosított részen lehet azért egy viszonylag csendes zugot találni. Előkerül újra a piknik takaró, és megpróbálunk egy druida meditáció során újra kapcsolódni a hely szelleméhez, történelméhez, spirituális fontosságához. Előkerülnek a „velünk hozott Teutates oltár” darabjai, és kis csoportunk minden tagja átérzi a pillanat fontosságát, amikor a részek újra egységet alkotnak. Ha csak spirituális síkokon is, de közel két évezred elteltével visszakerül az oltár méltó helyére. Ahogy a darabjai összeolvadnak, lehetetlen nem megérezni azt a fentről jövő, szavakba nem önthető erőt, amelynek tanúi vagyunk. A kelta istenek halk jelenlétükkel nyugtázzák gesztusunkat.

A lefelé vezető út könnyebb, és kicsit csendesebb is, ahogyan magunkban rendezgetjük az elmúlt pár óra élményét. Gellért-hegy, legkésőbb egy év múlva újra találkozunk!

Achney

Források

Dr Dömötör Sándor: Szent Gellért hegye és a boszorkányok, A boszorkányok gyűlése a magyar néphitben, Két tanulmány, Nemzeti Örökség Kiadó (2022)

Szabó Miklós: A keleti kelták L’Harmattan Kiadó (2005)

Németh Imre: Természetismereti séta a Gellért-hegyen, Magyar Természetvédők Szövetsége

Hampel József: Az Eraviscus nép és emlékei, Budapest régiségei: a főváros területén talált műemlékek és történelmi nevezetességű helyek leírása  (1892)

Schram Ferenc: Magyarországi boszorkányperek 1-3, Akadémiai Kiadó (1970)

Dr Győrffy István: Babonás hiedelmek és szokások a feketekörösvölgyi magyaroknál, Ethnographia XXVII. évf. 1916

Póczy Klára: Iuppiter Optimus Maximus Teutanus Aquincumban, Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai (1998)

https://pestbuda.hu/cikk/20210924_akirol_a_gellert_hegyet_elneveztek_975_eve_halt_martirhalalt_imre_herceg_tanitoja

https://xforest.hu/gellert-hegy/

https://pestbuda.hu/cikk/20241231_kelta_fellegvartol_a_csillagvizsgaloig_a_gellert_hegy_sziklacsucsanak_tortenete

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gell%C3%A9rt-hegy