Az első telepátia kísérleteket az 1960-as években végezték. Növények leveléhez elektródákat erősítettek, majd a növényeknek sérüléseket okoztak. A mérőeszközök segítségével kimutatták, hogy a növény már arra reagált, ha csak gondoltak arra, hogy megégetik.
Szinte minden kultúrában megtalálhatjuk a meditáció gyakorlatát. Az egyes népek természetesen a hitviláguknak megfelelően értelmezték azokat a tudatállapotokat amiket elértek. A sok különféle elnevezés mögött azonban egy azonos gondolat áll. Azok a tudatállapotok, melyek az alvástól és a közönséges ébrenléttől is különböznek, de egyaránt megtalálhatók bennük az álom és az ébrenlét egyes sajátosságai.
A megváltozott tudatállapotok felhasználása több ezer éve ismert az egyes kultúrákban. Vallási és gyógyító tevékenységeik során a törzsi sámánok, boszorkányok és a különféle vallások papjai előszeretettel alkalmazták a meditációt és a hipnózist gyógyításhoz és a természet titokzatos erőinek eléréséhez, birtokba vételéhez.
Utunk következő állomása Salisbury volt, elsősorban a katedrálist kerestük, ami tipikus angol gótikus stílusban épült a XIII. században. A Szt. Anna kapun keresztül közelítettük meg a történelmi óvárost:
1386 óta megállás nélkül üti a perceket, minden egész órakor pedig a felette levő toronyban megszólalnak a harangok (Bishop's Bell).
Eredetileg egy óratoronyban volt a szerkezet a katedrális és a városkapu között, de a tornyot a 18. században lerombolták, így az óra átkerült a katedrális egyik tornyába. 1884-ben a templom új órát kapott így ez az óraszerkezet átmenetileg megállt. 1929-ben visszavitték a katedrálisba, majd 1956-ban teljesen felújították. A számítások szerint 4.4 billiószor ütött 1386-1884 és 1956-2013 között. (Nem én számoltam, úgyhogy akár helyes is lehet.