Kelta varázsital – A sör
A kelták nagyon kedvelték a lakomákat és a jó italokat. A gyalognép méz- és árpasört ivott, aminek receptjét feltehetőleg még Mezopotámiából hozták magukkal, és a germán népekhez hasonlóan ők is erőnövelő varázsitalnak tartották (ahogy a világhírű Asterix történeteiben láthatjuk, amiben a gallok a druida főzetének köszönhetően győzedelmeskednek a rómaiak felett). A magasabb rangú kelták azonban inkább a mediterrán vidékekről származó borral oltották szomjukat. Mikor Írország a X. században elzárkózott a vikingek támadásai elől, még akkor is fenntartottak egy útvonalat az Ibériai félszigettel, innen hozták ugyanis a jóféle bort.
A korabeli sörfőzés egyik alapanyaga az egyszerű hanga vagy más néven erika (Calluna vulgaris), télizöld, vadciprus, angyalmetélt a csarabfélék nemzetségébe tartozik. Latin neve a söprés szóból származik, többféle felhasználása mellett seprűként is használták. Megtalálható Észak-Amerikában, Ázsiában és Európában, elsősorban a mészszegény, napos, tápanyagban szegény savanyú talajokat kedveli. A 20-50 cm magas növény virágzata lehet rózsaszín, lila, vöröses és fehér is. Július végétől néha novemberig is virágzik. Norvégia nemzeti növénye. Belsőleg (vagy mézként) alkalmazva vízhajtó hatású, húgyúti fertőzések, hólyaghurut, veseproblémák, vérszegénység ellenszereként használható, de hatékony a reuma, a vese- vagy epekő kezelésekor is, illetve izzasztó, nyugtató és érelmeszesedés elleni hatása is ismert. Külsőleg, borogatásként a köszvényes fájdalmakat enyhíti, porrá tört, szárított levelei pedig a gennyes sebek gyógyulását segítik elő.
A régi időkben fölbe süllyesztett hatalmas dézsákban, izzó parázson hevített kövek segítségével főzték a sört. A komló használata előtt egy grut vagy gruit nevű (többnyire nyugtató, kábító hatású) növényi keveréket, a hanga mellett cickafarkat (Achillea millefolium), fekete ürmöt (Artemisia vulgaris), vízi rozmaringot (Ledum palustre), európai fenyérmirtuszt (Myrica gale), kerek repkényt (Glechoma hederacea), orvosi pemetefüvet (Marrubium vulgare) és malátát (csíráztatott gabonaszemeket) használtak.
A hanga esetében ehhez nagyon alapos tisztításra volt szükség, mivel leveleit megfertőzheti a többnyire gabonákon élősködő anyarozs (Claviceps purpurea) más néven ergot gomba vagy varjúköröm, mely hallucinogén alkaloidokat tartalmaz. Már az ókorban is ismerték a szédüléssel, fájdalommal, a végtagok üszkösödésével és hányással járó ergotizmust (más néven Szent Antal tüze), amit sokáig fertőző járványnak hittek. A görög Démétér kultusz követői azonban nagy valószínűséggel claviceps gombával fertőzött árpából, borból, reszelt sajtból és mentából készített italt, kykeón-t fogyasztottak. 1935-ben egy svájci vegyész, Albert Hofmann kezdett kísérletezni az ergottal, majd néhány évvel később létrehozta az LSD-25-öt, egy hallucinogén hatású alkaloidot.
Az egyiptomiakhoz hasonlóan, akik Ré földre hullott könnyeinek hitték őket, a kelták is nagy tisztelettel viseltettek a méhek (bech) iránt. Hitük szerint - a kutyákhoz, madarakhoz, lovakhoz és szarvasokhoz hasonlóan – ezek az állatok is szállítják a lelkeket a túlvilágra.
A méhek által készített és raktározott tápanyag, a méz (mil) fontos alkotórésze volt a sörkészítésnek, de számos más jótékony hatása is ismert. Sebek kezelésére is alkalmazták, mert elősegíti a folyadékáramlást, serkenti a vérkeringést, de teákban a meghűlések ellenszereként és vöröshagymával keverve szívpanaszok esetén is jó szolgálatot tehet.
A hangaméz, ahogy az egész növény, szintén alkalmas sör előállítására, de elég drága, így szükség esetén helyettesíthetjük bármilyen mézzel, ha ki akarjuk próbálni a mézsört.
Kelta menyegzői ital:
1-1,5 kg hangaméz
6-8 liter víz
1-2 alma, citrom vagy narancs (esetleg vegyesen)
1 csipet citromsav
20-30 deka cukor
2-3 dkg élesztő
1 szelet pirított kenyér
Egy nagy fazékban forraljuk fel a vizet, majd tegyük bele a mézet és a cukrot és kevergessük addig, amíg feloldódik. Amikor a főzet enyhén forr, adjuk hozzá a gyümölcsöket és a citromsavat is. Közben pirítsunk meg egy szelet kenyeret, majd amikor már nem forró, kenjük rá az élesztőt. Amikor a mézes víz kihűlt, tegyük az élesztős kenyeret a tetejére, és egy kis rést hagyva zárjuk le az edényt és hagyjuk így 10-12 órán keresztül. Ezután vegyük ki a kenyeret, szűrjük le az italt, majd töltsük át üvegekbe. Arra figyeljünk, hogy az alkohol képződése során gázok keletkeznek, ezért kilyukasztott dugót használjunk, vagy speciális, sörfőzéshez való dugaszt vásároljunk erre a célra.
Az üvegeket vagy az erjesztőedényt 15-20 fokos helyiségben tároljuk. 2-3 nap elteltével az ital forrni kezd, ilyenkor figyeljük a folyamatot, és ha szükséges, a képződő gázok távozását segítsük elő. Kb. 2-3 hét elteltével kész a mézsörünk, ekkor újra szűrjük le, és tároljuk hideg helyen.
A forrást bármikor megakadályozhatjuk, ha a folyadékot hűtőben tároljuk. Minél nagyobb a sör méz és a cukor tartalma, annál tovább eltartható.
Kísérletezhetünk különféle fűszerek hozzáadásával is. A fahéj, a szegfűszeg, a vanília vagy a gyömbér különleges ízt adhat a sörünknek.
Nayah
